A Szent András Sörfőzdének sem kell a szomszédba mennie ötletekért, ha különlegességekkel akarják elkápráztatni a fogyasztókat. Mert ahhoz kétség sem fér, hogy egy almás rétes ízű sör bizony nem a mindennapi dolgok közé sorolandó.
Ez a sör egy pastry ale, vagyis egy desszert sör, tehát az édesszájúaknak lesz igazán a kedvére való. Bár igaz ami igaz, nekem, aki sokszor az ipák keserűségének hiánya miatt panaszkodik, nekem is kedvemre való egy-egy ilyen édesség. 

A címke dizájnja a megújult Szent András dizájnját követi, ami ízléses, letisztult, új, de mégis könnyen felismerhető. 
Ha jól ismerem magamat, akkor már sokszor leírtam, de megteszem most is, hogy a palackos kiszerelés mindig egy plusz pont nálam, mert valahogy a 0,33-as barna palackok összeforrtak a fejemben a kisüzemi sörök világával. 

 Kibontva kétség sem fér ahhoz, hogy mivel van dolgunk, jellegzetes fahéjas alma illat lengi be a poharunk környékét. 
Küllemre a sör eléggé rendben van, a borostyánnál valamivel sötétebb színű, vastag lassan múló enyhén krém színű hab réteggel. 

Ízre sem lehet kérdés, hogy mire is gondolt a költő (az érettségi időszakhoz passzoló szófordulattal élve), egyértelműen az almás rétes, vagy almás pite ízét érezhetjük a szánkban. 
Édes, almás, fahéjas határozottan sütis, azonban ezek ellenére sem veszítette el teljesen a sörös jellegét, egészen a korty végén megjelenik a malátás, sörös íz, egy kevés kis komló keserűséggel, ami pont annyi, hogy ne egy túlzottan édes íz maradjon a szánkban a korty után.  
Az összetevők közül a literenként 500g alma hozzáadása miatt a gyümölcs érezhetősége nem is kérdéses és a fahéj is kellőképpen dominál, azonban a vanília önmagában nem érződik inkább a süteményes íz kiteljesedéséhez járul hozzá. 
Elsőre sem mondható karcosnak, de ahogy melegszik, ha lehet, még selymesebb lesz a kortyérzet, olyan mint egy folyékony sütemény.

Bár 4,2%-os alkohol tartalma miatt nem kellene tartani tőle, hogy megigyunk egy pohárnál többet is belőle, azonban intenzív ízvilága miatt mégsem ez a sör az amit szomjoltóként töltünk magunkba egymás után, inkább a lassú ízlelgetős kortyolgatós sörözés barátja. 

 Egészségetekre! 

 Kövesd az Instagram oldalam is, hogy előbb értesülj az új tesztekről!

A napokban, amikor a boltban megláttam a Hazy Queen-t, komolyan el kellett gondolkodnom, hogy írtam-e már róla, hiszen nem egy új sörről beszélünk. Így gyorsan át is böngésztem a blogot és megdöbbenve tapasztaltam, hogy nem hogy a Hazy Queen-ről, de egy Horizont sörről sem írtam még. 
Pedig jó néhány sörüket kóstoltam már, legyen szó az alap szortimentről, vagy épp a "kísérleti szériájukról", a Playground-ról, akarom mondani a Selfish Games-ről, ami a kísérleti széria új neve (már vagy két éve, de nekem beleégett a tudatomba a Playground, akárcsak a Moszkva tér vagy a Lágymányosi híd…), vagy épp a méltán híres savanyú Sour Series-ről.

De a lényeg, hogy valami csoda folytán sosem írtam még egyik sörükről sem, pedig a kisüzem méltán kiemelkedő alakjai.
Söreik a magyar kisüzem szívcsakrájából, a budapesti főzdeparkból, egy modern, automatizált, a magas minőséget garantáló főzőberendezésről áramlik a fogyasztók kezei közé.
A rengeteg újdonságuk ellenére most egy igazi klasszikust kóstoltam tőlük a Hazy Queen személyében, ami egy new england ipa.
Hogy pontosan mióta az alapkínálat része, arról nem találtam infót, de 2018-ban már biztosan kapható volt, valamint 2019-ben meg is nyerte a World Beer Awards Specialty Ipa kategóriáját.

A megjelenése a Horizont egységes dizájnjához igazodik, egy absztrakt festmény a címke háttere és egyben fő motívuma is.Pohárba töltve panaszra nem lehetett okunk mert a Hazy Queen bizony tényleg hazy, igazán ködös, akár csak egy rostos baracklé.Az illata pedig nagyon friss és gyümölcsös.

Az első ami szembetűnik az a brutál gyümölcsösség, de nem úgy, mintha hozzáadott gyümölcsöt tartalmazna, hanem úgy, ahogy csak a hidegkomló tud egy sört trópusi gyümölcsössé, kissé barackossá tenni. Ezek mellé társul egy nagyon enyhe, éppen csak a teljes íz képhez szükséges keserűség.
Az extrán nagy gyümölcsösség ellenére a kortyérzet mégis egész selymes és könnyed, jól iható.
A frissessége a 6%-os alkohol tartalmát elfedi, így ha a nyári nagy melegben majd korsó számra gurítanánk le egy kraft sörös hely teraszán, akkor akár könnyen meg is viccelhet minket.

A Hazy Queen a stílus minden jegyét magán hordozza, bár a bjcp nagy könyvében a kategória csak mint hazy ipa
(21.C) szerepel, de aki valaha ivott már new england ipát az tudja mire gondolok, aki pedig még nem, azelőtt itt a lehetőség, hogy egy jó példát kóstoljon először.

Egészségetekre!

Ha már húsvét, akkor nyúl és ha már nyúl, akkor Fehér Nyúl, akik el is hozták az idei húsvéti tojásunkat, az Easter Egget, ami egy csokis-vaníliás milk stout.
A korábbi bejegyzésekből feltűnhetett, hogy nagy stout kedvelő vagyok, így az én ízlésemet pont eltalálta a Fehér Nyúl húsvéti nyuszija.

A címke a már jól megszokott Fehér Nyúl dizájnt követi, ami amúgy szerintem kifejezetten jópofa.

Mélyfekete sör, a tetején megfelelő mértékű tartós krémszínű habbal, szóval a kinézetre panasz nem lehet. Az illata kellemes, kissé csokis, kávés és egy kis dekantálás után a vanília is kiérződik.

Íze a klasszikus stout ízvilágot idézi meg. A kortyérzet egészen krémes a hozzáadott laktóznak köszönhetően. Nem túl testes sör, azonban lazának sem mondanám, igazából sikerült megtalálni az arany középutat a Fehér Nyulas srácoknak.
Ahogy elérjük a fogyasztásra legideálisabb hőmérsékletet (10-12 °C) egyre erőteljesebben lehet érezni a kakaóbab adta csokis ízt.
És ha rám hallgattok, esztek hozzá valami nem túl intenzív ízű sós rágcsát, mert az még jobban kiemeli a süteményes, kekszes ízeket.

Összegezve ez egy jó stout, minden íz harmonizál a többivel, nincs ami nagyon eluralná. Egy könnyed ivós stout, ami remélem állandóan fellelhető lesz a nyúlüregben.

Egészségetekre!

Ezúttal a Szia Uram húsvéti sörét, a Nyuszi Hopp-ot kóstoltam.
A rémes márkanév mellé társult egy kis szó vicc, vagy hát pontosabban egy kis szójáték.
Ugye a hop angolul a komlót jelenti ez pedig egy hoplager típusú sör és ugye nyuszi hopp…azt hiszem nem ragozom tovább.
Mondanám hogy ezzel a név párosítással -1-ről indulnak nálam, de így is levettem a polcról,szóval mégiscsak nyert a marketingesük.

A Nyuszi hopp nem teljesen újdonság, hiszen a tavalyi évben is kapható volt már. Az az igazság, hogy tavaly is kóstoltam, de nem írtam meg és így nem is emlékszem, hogy milyen volt, hogy változott-e a receptúra (ilyen az, ha az ember csak iszik, de nem ír…)

A dizájn teljesen rendben van, fekete doboz, a Szia Uram új dizájnjához igazodó címkével. A zöld fehér "nyuszi terepminta" pedig egyszerűen zseniális.

Küllemre a sörre sem lehet panasz, borostyánra emlékeztető szín, ipákat megszégyenítő habkoronával.
Illatában nyoma sincs a lágeres jegyeknek, annál inkább dominál a komló gyümölcsössége.

Az első korty után elhúztam a számat egy kicsit és megállapítottam hogy ez bizony túl laza… aztán rá kellett jönnöm, hogy a hiba az én készülékemben van, mert az erős komló illat miatt egy ipás testességre számítottam azonban ez egy láger és bizony így a test is teljesen rendben van.
Az ízvilágot leginkább a hidegkomlózás adta gyümölcsösség uralja. Nagyon jól ki jön az azacca komló ananászos ízjegye, amihez egy kevés mangó íz társul.
A sör keserűség nagyon visszafogott, inkább csak a sokadik korty után kezd jelentkezni, de akkor sem túl intenzíven.

Ha röviden kellene összegeznem, akkor egy üde, frissítő italként hivatkoznék rá, ami a minimális keserűség és az annál több gyümölcsössége miatt a sokak számára kedvelhető lehet.

Egészségetekre!

Ha előbb szeretnél értesülni a friss tartalmakról kövesd be az Instagram oldalam is! 

Ha advent és Békésszentandrás akkor Esthajnal!

Az Esthajnal a Szentandrás Sörfőzde ünnepi söre, melynek eredete 2013-ig nyúlik vissza.
Azóta főzik ezen néven minden évben újabb és újabb receptúra alapján limitált karácsonyi sörüket.
Az eddigi tíz év során az Esthajnal néhány kivételt leszámítva (talán kettő) fekete/barna sörkülönlegességként jelent meg különféle ízesítésekkel, néha egészen merész ízvilággal, mint például 2016-ban a Mentás-csokis stout estében.
Idén viszont a kevésbé bátraknak sem kell félni, ugyanis az Esthajnal '22 egy Mézeskalácsos Belga Ale lett. (Amúgy pedig legyetek bátrak és kóstoljatok extrém ízű söröket is ;) )

A dizájn, a főzde dizájnjához és a korábbi évekhez képest egy kicsit változott, viszont így szép és letisztult maradt, az pedig nálam plusz pont, hogy ők még mindig palackoznak, nem pedig dobozolnak. Jó jó tudom, a doboz rengeteg előnnyel jár, sőt csak előnye van, de én akkor is jobban szeretem, ha üvegben van a sör.

Ugyebár az esthajnal a legfényesebb "csillag" az égen, hát lássuk, hogy hogyan tündököl a
palackozott változat!

Illatában elsőre a gyömbér és a szegfűszeg dominál, majd egy kis dekantálás után, ahogy melegszik, kezd előjönni az édeskés mézes sütis illat és szépen össze is áll a mézeskalács.
Küllemre egy sötétebb teához hasonlít kiegészítve egy körülbelül ujjnyi vastag, ám gyorsan múló habkoronával.

Első kortyra a fűszeressége ütközik ki, abból is leginkább a fahéj ami érződik, de ha a címkén feltüntetett 7-12 °C-os fogyasztási hőmérsékletet feljebb toljuk 10-12°C közé, akkor akár csak az illat esetében, itt is jobban megjelennek a sütis ízjegyek.
A melegedés után összeálló mézeskalács íz nem uralja el teljesen az ízvilágot, vele harmóniában megtalálhatók a malátás, sörös jegyek is. Keserűsége rendkívül visszafogottan, csak a korty végén érezhető, melyhez kiválóan passzol az, hogy a méznek csak az aromája érezhető és nem kifejezetten az édessége.
6,5%-os alkoholtartalma nem számít kimagaslónak a téli és ünnepi sörök közt, azonban 17 balling fokos extrakt tartalmának köszönhetően kellőképpen testes sör lett.

A Szent András Sörfőzde ismét kitett magáért mikor megalkotta az idei ünnepi sörét, méltó kiegészítője lehet a karácsonyi menünek a '22-es Esthajnal.

Egészségetekre!

Hogy minél előbb értesülj az új blog bejegyzésekről kövess be Instagramon! 

Ismét túl vagyunk a nyúlon, mikor is a Szent András Sörfőzde húsvéti különkiadását, a címben említett Nyúlon Innen - Nyúlon Túl-t kóstolom.
Az idei évben egy hazy ipa lett a Nyúlon Innen, míg a Túl ezen ipa körtével és kakukkfűvel ízesített váltota lett.

 A dizájn maradt az évek óta megszokott színes, üde tavaszias dizájn, természetesen a megfelelő feliratok aktualizálásával. Mondjuk nincs is ezzel gond, hiszen ami bejött, azt kár módosítani, legfeljebb azzal egészíteném ki, hogy feltűntetném a tárgyévet a címkén, ezzel kedvezve azoknak, akik gyűjtik ezen és ehhez hasonló limitált sörök címkéit/üvegeit.

Aki olvasta a tavalyi blog posztom, annak nem meglepetés, hogy a tavalyi sárgabarackos Nyúlon Túl nagyon magasra helyezte nálam a mércét, a mai napig az egyik legjobb sörnek gondolom, amit valaha is kóstoltam.
A sorrendiséget (a sörrendiség leírása egy nagyon gyenge szóvicc lenne a részemről így nem teszem) betartva a Nyúlon Innennel kezdtem. 

Végre egy sör ami tényleg hazy. Tavaly az volt a trend, hogy az ale-k, de azok közül is főként a neipák átláthatatlanul zavarosak voltak, ami valljuk be elég jól is állt nekik, míg idénre nagyon is letisztultak lettek ezek a sörök a szó szoros értelmében. Ám a Nyúlon Innen színe és áttetszősége egy szűretlen préselt almalére emlékeztetett a tetején vastag fehér habkoronával. 
Citrusos, kissé füves, egészen üde tavaszias illata van. 
Ízében az illatánál tapasztalt füvesség egy kicsit jobban jön és a citrusosság inkább a háttérbe húzódik. Könnyed, jól iható sör, határozottan szárazra erjesztve, kissé zabkekszes lecsengéssel. 
Összességében egy finom könnyed nyárias ipa lett. 

 Nézzük, hogy mi történt idén a Nyúlon Túl! 

A hazységre ennél a sörnél sem lehet panaszom, szép sűrű szűretlen almalére emlékeztet a kinézete, akárcsak az alap sör esetében. 
Illatával le se tagadhatná, hogy egy jó adag körte került bele, amihez egy kis teás illat párosul.
Akárcsak Pavlov kutyájánál, nálam is megindult a nyálelválasztás már csak az üveg szisszenésétől, nem hiába a tavalyi jó emlék kapcsán már nagyon vártam az idei kóstolást.
Egy jó nagyot kortyoltam a kellemesen lehűtött sörbe… és jött a megdöbbenés! 
Ez édes, nagyon is édes! 
Az biztos, hogy nem kell keresgélni a körte ízt, teljesen el uralja a sör többi ízjegyét. Ahogy melegedett egy kicsit, úgy megjelent egészen a háttérben a kakukkfű íze egy minimálisan. 
Sajnos a korty végi komló keserűség sem  hozza vissza az egyensúlyt, ami nagyon az édesség irányába billent el…

Őszintén megmondva, egy kicsit csalódtam az idei Nyúlon Túlban, vagyis inkább csak többet vártam a Békésszentandrásiaktól, ha egy picit kevésbé lenne édes és lenne egy kis fanyarsága egy panaszom se lenne ellene. 

De ne értsetek félre, igazából, ha ez bármelyik nagyüzemi főzde új gyümölcsös söre lenne, teljesen elégedett lennék a feladat megoldással. Csak ugye van ez a kettős mérce, mert nagyon elkényeztették a fogyasztókat a kisüzemi főzdék, így tőlük mindig többet, mindig valami az extránál is extrábbat várnánk, de néha be kell érni egy jól megoldott gyümölcsös sörrel. 

 Egészségetekre! 

Hogy elsőkézből értesüljetek az új posztokról kövessetek be itt és instagramon is! 

Mindig örömmel látom, ha a nagyüzemi sörfőzdék is színesítik a kìnáltukat, ez kiváltképp igaz a Dreherre. Az esetek nagy részében az én ízlésemnek megfelelő sörökkel szoktak előrukkolni. 
Amikor felfedeztem a Dreher Bitter Lagert egy kicsit el kellett gondolkodnom, hogy mire is gondolt a költő, hiszen a bitter egy felső erjesztésű sör, míg a lager pedig alsó. 

Tehát adja magát a kérdés, hogy akkor ez vajon egy lager - ale hibrid lenne? Azonban a dobozt olvasgatva hamar szembesülnöm kellet vele, hogy a válasz egy határozott nem. A bitter szó jelen esetben az angol keserű szót jelenti, vagyis ez egy keserű lager. 
A doboz amúgy a Dreher pár éve bevezetett dizájnjához passzol, oldalán a már-már elengedhetetlen ajánló szöveggel, amiből megtudhatjuk hogy három féle komlóval készült, extrán keserű, de harmonikusan karakteres… Na, de a helyett, hogy bedőlnénk a gyár marketing osztályának, inkább kezdjük meg a kóstolást! 

Kristálytiszta borostyánsárga színnel, a lagerre kevésbé jellemző vastag és egyben tartós habkoronával igazán szépre sikeredett ez a sör, bár azt hiszem ez el is várható egy nagyüzemi főzdétől. 

Az illat egy klasszikus lager illat, ami egy kicsit csalódás is volt nekem, mert bíztam benne, hogy a beharangozott háromféle komlóból legalább az egyik valamiféle kellemes aromakomló lesz, de az illatából nagyon úgy tűnik, hogy bizony mind keserűkomló. 

Az első korty nagyon érdekes volt, azt idézze fel bennem amikor fiatal koromban (termesztésen szigorúan csak is a betöltött 18. életévem után) az első korty sörömet ittam. Klasszikus lager íz egy nagyon intenzív keserűséggel párosulva.
A korty elején enyhe malátás édességet lehet érezni, majd megjelenik a komló keserűsége, ami a túlzott keserűség és az egyensúly határán billeg, ám az én ízlésemnek még pont nem billent át a túlzott keserűségbe. A kortyérzet közepesen testes, közepesen szénsavas és a keserűsége ellenére is könnyedén iható. 
Azonban az íz profilba kiválóan illett volna egy kis aroma komlóból származó frissítő citrusosság, de azt azért le kell szögeznem, hogy szerintem így sem lett rossz, csak lehetett volna akár jobb is.

A Dreher a Bitter Lagerrel egy elég merészet lépett, úgy gondolom nagyon meg fogja osztani a sör kedvelők táborát. Ezzel a keserűséggel vagy imádni vagy utálni fogják. A hazai sörfogyasztási szokásokat figyelembe véve, az én személyes véleményem az, hogy a Bitter Lager a kevésbé sikeres sörök táborát fogja gyarapítani. De ne legyen igazam, mert sajnálnám, ha a hazai lager kínálat egy ilyen színfoltja csak kérészéletű lenne, mint amilyen a Dreher Red Ale volt. 

Egészségetekre!

További sörös tartalmakért pedig kattints a Beerhouse.hu-ra!

Valamint ha gyorsabban akarsz értesülni az új posztokról akkor kövess be Instagramon is!

Kaposvár egyik vendéglátó helyén kávéztam, amikor megpillantottam a pult mögötti hűtőben, egy a Gyalog galopp rajongójaként kihagyhatatlan nevű sört, a Vérnyúlt. Így hát nem is kérdeztem, hogy kiféle-miféle sör ez, vettem egyet gyorsan elvitelre. 

Hazaérve a címke tanulmányozása közben szembesültem vele, hogy ez egy helyi termék, a kaposvári Hansdonner sörfőzde/ microbrewery söre. 
A sörfőzde nem csak egy főzde, hanem egy vendéglátó helyet is üzemeltetnek Kaposvár belvárosában, ahol környékbeli hozzávalók felhasználásával készült ínycsiklandó ételkülönlegességeket kóstolhatunk saját söreik mellett. 

Na de térjünk vissza a Vérnyúlhoz! 
A Vérnyúl egy feketeribizlis blonde ale. 
Az igényes, de mégis letisztult címke, a filmből származó idézet és a találó nevével könnyen eladja magát. 
De nézzük milyen a beltartalom! 

Vérnek éppenséggel nem vér, de pirosas rózsaszínes színe egész szép külalakot kölcsönöz neki a ribizlis kissé édeskés illat mellet.

Az édeskés ribizlis jegyek az ízben is visszaköszönnek, a gyümölcs enyhe fanyarságával megspékelve. 
A sörös jegyek csak a korty végén köszönnek vissza kis malátássággal, azonban a komlót mutatóban sem véltem felfedezni benne, de ez semmiképp sem hiba egy gyümölcsös sör esetében, sőt… 
Nem titok, hogy nem rajongok kifejezetten a gyümölcsös sörökért, általában túl édesek a számomra, amivel teljesen elnyomják a sör ízjegyeit. Azonban ez nem mondható el a Hansdonner italáról! 
Pont annyi gyümölcsvelőt adtak hozzá, ami még nem nyomja el a sör ízét, viszont kellőképpen gyümölcsössé teszi azt. A valódi gyümölcs hozzáadása azért is jobb megoldás, a sokak által alkalmazott szörp hozzáadásával szemben, mert így a gyümölcs édessége és fanyarsága egyensúlyt kölcsönös a sörnek és nem lesz tőle teljesen gejl. 
3,8% alkohol tartalmával azért a címkére írt idézet nem teljesen fedi a valóságot, mi szerint “ennél aljasabb, gonoszabb, rosszindulatúbb rágcsálót még nem láttál…”. Azonban az alacsony alkoholtartalom mellett sem érezni vizesnek a sört, egyszerűen csak könnyed, laza frissítő lett, melyből bátran meg ihatunk egy párat majd a nyári nagy melegben is. 

Szóval, ha Kaposváron jártok keressétek a Hansdonner söreit, én is ezt fogom tenni és megkóstolom a kínálatuk többi tagját is. 

Egészségetekre! 

További sörös tartalmakért pedig kattintsatok a Beerhouse.hu-ra!
Valamint kövessetek be instagramon is, hogy értesüljetek az új posztokról!

Kivételesen az országhatáron kívülről származó kisüzemi sörrel jelentkezek, a bukaresti Sikaru főzde Neagra nevű stoutjával. 
A Sikaru 2015 első felében alakult Románia fővárosában Bukarestben. Modern technológiájú, ám viszonylag kisméretű, 500 literes főző berendezésen készítik elsősorban felsőerjesztésű, szűretlen, pasztörizálatlan palackos erjesztésű söreiket. 

Őszintén megmondva a román nyelvtudásom hagy némi kívánnivalót maga után (vagyis hogy nem rendelkezem vele), így nem küzdenék tovább azzal, hogy miért pont egy griffmadár a címkéik fő motívuma, de az biztos, hogy különféle színvariációk mellet visszaköszön minden üvegükön. A Neagra névválasztás nem túl kreatív, mert magyarul annyit tesz csak, hogy fekete, de igaz ami igaz, a sör valóban fekete. Amúgy a címke dizájn egész szép, kellőképpen figyelemfelkeltő, bár Fradi szurkolóknak nem ez lesz a kedvenc ital a lila színnel, azonban ők lehet, hogy egyéb elveik miatt sem fogyasztanák, nem baj több marad belőle nekünk. 

De ne csak az üveget nézegessük, lássuk hogy mutat a pohárban! 
Szép fekete szín, cappuccino szerű krémes habbal a tetején, szóval küllemre olyan amilyennek lennie kell. 

Csokis illata ellenére ízében inkább a kávés ízek és a kávés keserűség dominál. A keserűség szerencsére nem bántó, nem tapad meg a nyelv két oldalán, ahogy jön a korty elején úgy távozik is, egészen egy jó espressora emlékeztet. Kis dekantálás után már enyhe étcsokis ízeket is véltem felfedezni. 
A testessége közepes, nekem egy picit túl szénsavas egy stouthoz, de ez ugye ízlés dolga. 
Az viszont kifejezetten tetszett benne, hogy volt egy kis malátás kekszessége, ami az angol alek jellemzője. 

 Egy szó mint száz, ez egy korrekt stout a szomszédból, ha épp arra járunk és egy kis helyi kraftot innánk bátran válasszuk a Sikaru Neagra-t. 

Egészségetekre! 

“... Már késő! -Miért? -Itt van! -Hol? -Ott! -A a nyúlon túl? -Neeem a nyúl az!”
Nem is kezdhettem volna mással ezt a blogbejegyzést, mint a Monty Python Gyalog galoppjának ide vonatkozó idézetével. 
Bár csak így a nyúlon túl volt lehetőségem megkóstolni a Szent András Sörfőzde idei húsvéti szezonális sörét, a Nyúlon Innen-t és a Nyúlon Túlt-t, azért még nem vesztette aktualitását talán a poszt. 
A Szent András Sörfőzdénél mondhatni már hagyomány a szezonális sörök készítése, ilyen például a karácsonyra szánt Esthajnal széria, vagy épp a szintén téli Rettegett Iván, vagy a mai tesztem alanya, egészpontosan alanyai, a már 2017 óra rendszeresen minden évben más receptúrával készülő Nyúlon Innen és a Nyúlon túl kettőse. 

Az idei Nyúlon innen egy New England Ipa lett, míg a nyúlon túl, ezen neipa sárgabarackkal és bazsalikommal felturbózott változata lett. 
A címkék dizájnja a hagyományos Szent Andrási dizájnhoz igazodik, a Nyúlon innen és Túl szokásos kerékpáros és robogós nyulával megfűszerezve. Üde színeivel jól passzol mind a sörökhöz, mind pedig a megjelenés időszakához. 

A kóstolást a Nyúlon Innen(el) kezdtem. A pohárba töltve egy kellőképpen zavaros, átláthatatlan leginkább egy rostos körtére hajazó sört kaptam vastag fehér habbal a tetején, szóval úgy néz ki ahogy egy neipának kell. 

Aki szagolt már neipát az már az illatáról is megmondaná csukott szemmel is, hogy azzal van dolga annyira hozza a rá jellemző illatokat. Határozottan gyümölcsös, kissé ananászos az illata. 
Izében sem kell másra számítani, egyből a felhasznált komlók íze dominán, amitől trópusi gyümölcsös, kissé mangós ízvilága van. Határozottan szárazra erjesztett sör, könnyed kortyérzettel, a végén egy minimális keserűséggel, ami egyensúlyt hoz és kissé sörössebbé teszi azt.
Ez egy olyan nepia lett, ami nem csak a nyúlon helyezkedik innen, hanem az elborúltság határán is, nem lett túltolva a keserűség, nem kell tartanunk a hop burn-től sem, közérthetően mutatja be a neipa műfaját. 

És akkor most lépjünk túl a nyúlon! 
A Nyúlon Túl alapját a Nyúlon Innen new england ipája adja, csak még ezt meg fűszerezték egy kis (vagy nem is olyan kicsi) sárgabarackkal és bazsalikommal. 
Már az üveg bontásának pillanatában megcsapott a baracklekvár illat, itt már sejtettem hogy nem aprózták el a hozzáadott barack mennyiségét, jobban megszaglászva enyhe fűszerkertes illatot is felfedezni véltem. 

És az íze? Az valami fergeteges! Mint a folyékony sárgabarack lekvár, na jó azért nem egészen mert igaz hogy, édeskés de nem gejl. Az édesség mellett jelentkezik még enyhe savanykás íz is, akárcsak a sárgabarack lekvárok esetében. Ahogy az illat, úgy az íz esetében is csak a háttérben húzódik meg a bazsalikom, ami egy érdekes kiegészítőként jelenik meg az ízek közt. Az igazat megvallva nem gondoltam, hogy ilyen jól fog passzolni a bazsalikom ehhez a barackos neipához, de szerencsére tévedtem. A kortyérzet testes és selymes, végig a gyümölcs uralja az ízvilágot, keserűséget pedig abszolút ne is keressünk benne. 
Igaz a címke szerint egy limitált főzet, de én nagyon örülnék, ha megismételnék, mert véleményem szerint ez az egyik legjobb főzete a Szent András Sörfőzdének. 

Egészségetekre!