Ezúttal a Fehér Nyúl 2019-es árpaborát kóstoltam. Nem, nem tévesztettem műfajt, az árpabor is a sörök egyik típusa, mely ízvilágáról és magas 8-12% közti alkohol tartalmáról kapta a nevét.
Nem egy mindennapi sörtípus, kifejezetten magas extrakt tartalommal rendelkezik, valamint hosszú érlelési időre van szüksége, talán ez is lehet az oka, hogy viszonylag kevés főzde készíti. Alapvetően két típusát különböztetjük meg egymástól, az egyik az amerikai, a másik pedig az angol árpabor. A két típus leginkább a komlózásában különül el egymástól, ahogy sok más esetben, úgy most is elmondható, hogy az amerikai típus sokkal inkább komlóhangsúlyos, ezáltal kesernyésebb, míg az angol változatban akár teljesen el is veszhet a komló ízvilága és egyben a keserűsége is.
Azonban a kép ennél árnyaltabb, mert mindkét típust előszeretettel érlelik különféle hordókban, mint például rumos, whiskys vagy épp boroshordókban, ami nagyban befolyásolja a végső ízprofilt. 

A Fehér Nyúlnál nem bonyolították ezt a dolgot most túl, már ami az összetevőket illeti, ez egy single malt, single hop barley wine, tehát egy féle malátát és egy féle komlót használtak a főzéshez, mégis elég komplex ízvilágra számíthatunk tőle. 
A címke tervezése előtt valószínű elfogyott egy pár üveggel belőle, vagy csak én nem értek a művészethez, mindenesetre kissé bizarra sikeredett, viszont az összetevők feletti humoros pár soros kis szösszenet nekem kifejezetten tetszik. 
De nem is szaporítom tovább a szót, lássuk milyen is lett a sör. 

Küllemre kifejezetten szép, a borostyánnál sötétebb leginkább a roszdabarnára emlékeztető színe van, vastag, fehér, paplanszerű hab réteggel a tetején. 
Már az illata megfogott, rendkívül gazdag sokféle illatból tevődik össze, édes, mézes, gabonás, karamellizálódott cukros, valahogy úgy képzeljétek el, mintha egy sörgyár mellé települt volna egy cukorgyár és együtt éreznénk kettő illatát. Bár tudom, hogy sokak szerint a sörgyárnak nincs jó illata, de nekik csak azt tudom mondani, hogy: De, az van! 

Az az igazság, hogy már azt illatal is gondban voltam, hogy mégis hogyan tudnám leírni és bizony az íz még nagyobb gondot okoz, mert még az illatnál is gazdagabb, teltebb, összetettebb, szóval csak annyit mondok, hogy kóstoljátok meg. Na jó, azért mégis csak megpróbálok megbirkózni a feladattal.
Első kortyra az édesség, ami dominál és ehhez társul még egy karamellizálódott cukorra emlékezetető íz, valamint mintha enyhe édes vörösboros ízjegyeket is hordozna magában, a korty végén a komló okozta keserűség pedig kiváló egyensúlyt hoz. Az okozza az ízek meghatározásának a nehézséget, hogy ahogy melegszik úgy változik az íze is, úgy lesz egyre teltebb, egyre gazdagabb, nagyjából olyan 14-15 °C lehet az ideális fogyasztási hőmérséklete. 

Az ideális hőfok környékén a tömény édesség inkább malátás, valamint aszalt gyümölcsös kissé ragadós édességgé változik és jobban teret enged a magas alkoholtartalom okozta ízeknek, szinte már égetett szeszes, whiskys a kortyérzet vége, szóval el tudom képzelni, hogy tényleg jól állna neki, ha rumos vagy whiskys hordóban töltene egy két évet. 
Nagyon karakteres egy ital, nem az a fajta amiből meló után lehúzunk egy-két üveggel, eltelít, valamint hiába nem lóg ki az alkohol, mégis érezzük az erejét, lezsibbasztja az ember nyelvét. Az illata pedig zseniális, az utolsó kortyig nem tudtam betelni vele, végig szaglásztam.

Aki szereti a sörkülönlegességeket, annak a listájáról ez sem hiányozhat, valamint kiváló ajándék is lehet sör kedvelő barátaink, családtagjaink számára. 

Egészségetekre!