Ismételten egy Mad Scientist sört kóstoltam, ami a gingerbread latte után ismét egy karácsonyi sör lett, a Mad-es srácok hivatalos megnevezése alapján egy holiday spice milk stout. 
Ahogy tőlük megszokhattuk nem dobálóznak alaptalanul a jelzőkkel, így ennek jegyében az alap milk stout meg lett kínálva minden jóval. Mint például vaníliával, kakóbabbal, fahéjjal, szegfűszeggel, csillagánizzsal és kardamommal. Szóval a karácsonyi fűszereket szépen belesöpörték a polcról a készülő sörbe.  

A dizájnra most sem lehet panasz, elég állatul néz ki a karácsonyi díszekkel teleaggatott “csúnyapulcsis” hipster szarvas (érted, állatul… bocs a szóviccért) . A dobozon díszelgő alpha batch jelzésből tudhatjuk, hogy egy újdonságot tartunk a kezünkben, mert a főzde minden első főzésű sörét ezzel a jelzéssel látja el.

Ahogy egy stoutnak ki kell néznie, úgy néz ki az Almost Over is, szép fekete és már a töltés közben is látszik, hogy van benne anyag, csak a kissé vékony és gyorsan múló habréteg ront egy kicsit az összképen. 
Nem is kell túl közel hajolni hozzá, hogy érezzük nem spóroltak a különleges összetevőkkel. Ha szagolgatjuk talán a felsorolt összes extra összetevőt ki is érezzük belőle, de az össz illat egy jellegzetes sütire emlékeztet, csak sajnos nem tudtam rájönni, hogy melyik süti is az, szóval ha valakinek beugrik az legyen olyan kedves és írja meg kommentben, mert azóta is ezen gondolkodom. 

Az első korty után meglepett a rendkívüli íz intenzitás, egy valódi karácsonyi fűszerbomba, bár erre számíthattam volna már az illatából is valamint abból, hogy a Mad Scientist főzte. Tovább ízlelgetve feltűnnek a csokis jegyek és a laktóz adta édesség is. A 7,5%-os alkoholtartalom pedig melegséget ad a kortyérzetnek, ami határozatán jól is áll ennek téli sörnek. 
Az hogy ez a fűszeres ízvilág valakinek ízlik e vagy sem az teljesen szubjektív, felesleges is lenne róla vitázni. Az én véleményem az, hogy ezt most egy kicsit túltolták, egy picit kevesebb fűszerrel nekem jobban ízlene, ám meg kell hagyni, hogy technikailag teljesen rendben van a sör, minden íz egyensúlyban van, és harmonizál egymással. 
Nekem egy picit  karcosnak, nyersnek érződik még az íze, lehet érdemes lenne néhány doboztal félre tenni belőle és egy fél év múlva újra kóstolni, valószínű szépen kisimítaná ezeket a karcokat az idő. 

Aki szereti a különleges söröket és a karácsonyi ízvilágot, az ne habozzon szerezzen be belőle néhány dobozzal, amíg még elérhető a Mad Scientist hipermarket partnerének polcain. 

Egészségetekre! 

 További sörös tartalmakért kattintsatok a serbázis.hu-ra . 

Elöljáróban annyit, hogy nem vagyok én saját magam ellensége úgy alapból, de amikor megláttam ezt a sört egy kis bolt polcán tudtam, hogy egy kincsre bukkantam és muszáj volt megvennem. 
Az orgoványi sörfőzde egy 1992 óta működő családi vállalkozás a kiskunság szívében… Írnék én még többet is róluk, csak sajnos a címkén feltüntetett honlap nem elérhető, persze ezt okozhatja egy pillanatnyi szervez hiba is, de ha már feltüntetik a címkén akkor nem árt, ha működik is az oldal. Azért egy kis internetes keresgélés után találtam róluk egy kis leírást, miszerint a kezdeti időkben a kísérletezésé volt a főszerep, míg rá nem találtak a “tökéletes” receptúrára és azóta is tartják magukat ehhez a söreik alapját képző pilseni recepthez. A huszonötéves jubileumukon készült cikk szerint a céljuk a “prémium szegmens meghódítása”. Ha azt veszem alapul, hogy vannak kisüzemi főzdék akik még 5 éve sincs, hogy megalakultak és a nemzetközi piacon is szép sikereket értek el, akkor bizony 28 év alatt valóban illik elérni a prémium szegmenst. 

De térjünk rá a rút valóságra, a pillepalackos kiszerelés nem igazán kelt prémium érzést a vásárlóban. Az elnevezés és a címke fő motívumát képező Nagy Magyarország címer, vagy helyes elnevezésén a kiegyezés utáni középcímer, egy bizonyos fogyasztói csoport számára igazán kívánatossá teheti a terméket, azonban nem tudom, hogy ők elegek-e egy brand fenntartásához. De persze ki vagyok én, hogy 28 év marketingjét meg kérdőjelezzem? 
Viszont nem akarok túlzottan előítéletes lenni, hiszen volt már rá példa, hogy a csomagolás ellenére, a belbecsre nem lehetett panasz. 

A kupakot le csavarva egy nagyon vérszegény szisszenés fogadott, majd a pohárba töltve egy már hetekkel ezelőtt megbontott, és a hűtőben felejtett kólára hajazó látvány próbálta az amúgy is ingadozó bizalmamat a földbe tiporni. 
Habja szó szerint semennyi sem volt és az a kevés szénsav is ami volt benne, körülbelül öt másodperc alatt pezsgett ki belőle nagy buborékokban a felszínre törve. 
Az illata határozottan bántó volt, nem is tudom pontosan meghatározni, hogy mire emlékeztetett, kissé édeskés, kissé karamellás és ez a bizonyos kellemetlen szag. 

Aztán jött az első korty, és végérvényesen is bebizonyosodott, hogy nem volt alaptalan az előítéletem. Egyszerűen borzalmas. 
Aztán ittam még néhány kortyot, hogy meg tudjam állapítani, hogy mi is ez a borzalom aminek nem hogy barna sör íze nincs, hanem semmilyen sörre sem hasonlít.
Valahogy olyan az egész, mint ha az üres barna sörös hordót több napja a pohárban felejtett buborékos ásványvízzel mosták volna ki, majd a mosóvízbe popcornt szórtak volna, majd adtak volna hozzá 2 szem kockacukrot és az egészet ki tették volna a napra savanyodni egy kicsit és mikor összeértek az ízek lepalackozták, akarom mondani flakonozták. 
Az egész ízvilágot ez az állott ásványvízre emlékeztető íz uralja, amit a hozzáadott, de nem kellőképpen beoldódott és a töltés pillanatában azonnal ki is pezsgett CO2 okoz. Egyszerre édes is és savanyú is azonban a kínai kajákkal ellentétben, ez itt nem feature hanem bug. Ha tovább kóstolgatjuk és nagyon elhisszük,  hogy ott kell lennie, akkor a háttérben nagyon halványan megbújva felfedezhetünk egy kis karamellás ízt. A komló íz hiányát nem róhatom fel neki, mert az amúgy stílus idegen lenne, de mégis hiányolom mert úgy legalább valami emlékeztetne egy sörre. 

Azt hiszem, hogy a kitűzött célt, a “prémium szegmens meghódítását” nem sikerült elérniük, sőt az elvárható minimumot sem tudják hozni. Mondanám, hogy majd újabb 28 év múlva megkóstoljuk, hátha addigra sikerül, de attól tartok, hogy amire közel 30 év nem volt elég, azt újabb 30 sem oldja meg. 
Szívesen zárnám pozitív gondolattal ezt a posztot, hogy legalább olcsó volt hiszen 200 Ft volt a fél liter, de az igazat megvallva messze nem ér ennyit se, sőt tőlem nem megszokott módon fél pohár után a lefolyóban végezte. Inkább dobjunk hozzá még 50 Ft-ot és vegyünk valami nagyüzemi barnát, ha egy rendes kisüzemire épp nem szeretnénk költeni.

Egészségetekre! 

Ui.: Aki követ instagramon az tudhatja, hogy egy kisüzemi adventi sörkalendárium várja, hogy elfogyasszam, szóval nézzetek vissza sűrűbben, hamarosan jönnek azok a tesztek is. 

 További sörös tartalmakért kattintsatok a serbázis.hu-ra . 

A Gingerbread Latte a Mad Scientist idei a hűvös őszi, téli időszakra hangolódó barna söre. Egész pontosan egy gyömbérrel, kávéval, fahéjjal, szerecsendióval és vaníliával ízesített barna ale.
Aki jártas a hazai kisüzemi sörök világában, az nem fog meglepődni az összetevőket olvasva, hiszen a Mad Scientist pont arról híres, hogy első hallásra teljesen agyament ötleteik vannak, mint például a kék színű Torpical Space Muffin, vagy épp Rákóci Túrós, vagy a Szilvás Gombóc nevű söreik, mely két utóbbinál az elnevezés nem csak egy fantázia név, hanem a nevezett édességek ízvilágát képezték le a sörökben. Szóval tejesen elmeroggyantak, de ezt a lehető legjobb értelemben mondom, hiszen úgy valósítják meg ezen elképzeléseiket, hogy az extrémebb söröket kedvelők rajonganak a termékeikért, és nem csak idehaza, hanem a nemzetközi piacon is. Mi sem jobb bizonyíték erre, mint a nyáron minden hétvégén teltházas Mad Kert rendezvényik vagy az azóta megnyitott és szintén nagy népszerűségnek örvendő Madhouse. Na de térjünk vissza most kóstolt sörre.

Ahogy szokták is a doboz dizájnolására is kellő hangsúlyt fektettek. Ezek a fekete dobozok már alapból is elég királyul néznek ki és jól passzol hozzá a krémszínű címke, jó kontrasztot alkot. A kávéscsészében fürdő mézeskalácsemberkénél pedig szerintem nem is lehetne jobban illusztrálni a sör nevét.

Töltést követően tartós, vastag krémszínű hab ült a borostyános beütésű sötétbarna sör tetejére, amivel eléggé ínycsiklandó látványt nyújtott.
Illatában határozottan érezhető a kávé, valamit társul hozzá egy kellemes mellékillat, ami valóban a mézeskalácsra emlékezet a leginkább, és mint ha egy kis mandulára emlékeztető illatot is felfedezni vélnék.

Első kortyra egy kávés stout alap ízvilágát érezem, bár tudom, hogy nem stout, de a felhasznált karamellizát zabmaláta és hozzáadott kéve mégis egy ilyen ízt kölcsönöz neki. E mellé társul egy kis pikáns, csípős gyömbér íz, ami felpezsdíti az egészet, ám a laktóz miatt a kortyérzet mégis selymessé válik. A malátás édességet jól egyensúlyban tartja a korty végi kicsit kávás, kicsit komlós keserűség. Tovább ízlelgetve egy kis csonthéjas ízt éreztem, amit talán a szerecsendió okozhat.

Összeségében egy nagyon érdekes és finom sör lett, nekem talán egy picit sok lett benne a gyömbér, bár egy ilyen 0,33-as dobozzal még pont jól esett. Így én bátorítok mindenkit, hogy keresse a hipermarket polcain, főleg, hogy elég jó áron kapható, így az extravagáns söröktől ódzkodók sem lesz egy nagy érvágás, ha mégsem ízlik nekik.

Egészségetekre!

A Kőbánya X egy idén nyár végén megjelent „új márka”. Azért csak idézőjelesen új márka, mert a sör piac két jól ismert tagjának közös munkájának gyümölcseként jött létre.
A sörök világában kevésbé jártassak számára is jól ismert, 1854-ben alapított, Dreher Antal nevével fémjelzett Dreher Sörgyárak Zrt., felkereste a 2016-ban a Főzdeparkban alapított, a hazai és mára már a nemzetközi kraft piacon is újhullámos söreikről méltán ismertévált Mad Scientistet, hogy közös munkával hozzanak létre egy új márkát. És bumm így lett a Kőbánya X!
Az ilyesfajta kezdeményezés, hogy egy nagyüzemi sörfőzde, és egy kisüzemi főzde egyenrangú partnerként összefogva megalkossanak egy új márkát, a hazai piacon abszolút példátlan, és külföldön körülnézve is több fehér hollót fogunk találni, mint ilyen kollaborációt.

 Már a doboz színvilága is utal a beltartalomra, fekete, barna és fehér színek használatára szorítkozott a dizájner. A címke hátterében a Catacombs névre utalva, pince rendszerben szorgoskodó sörgyári munkásokat figyelhetünk meg. Azt kell mondanom, hogy szerintem határozottan jó lett a dizájn.

 Törtfehér habréteg ül a kávésan mélybarna, szinte már teljesen fekete stout tetejére a pohárba landolása után.  Illatán azonnal érződik a hozzáadott kávé, ám ez szépen belesimul a maláták aromájába. Kissé földes, kávés, a hozzáadott zabmaláta miatt kissé zabpelyhes illata van, ami engem talán leginkább a kihűlt kávézaccra emlékeztet.
Kortyérzetre közepesen testes, kissé száraz, enyhén szénsavas. A kissé kekszes lágy maláta ízzel összhangban van a hozzáadott kávé, valamint az enyhe komlós keserűség, és a korty végén tapasztalható kis kávés fanyarság is. Tovább ízlelgetve, enyhe karamellás, étcsokis íz is feltűnik a háttérben.

Véleményem szerint ez egy elég jól eltalált stout lett mellyel a nagyközönséget szerették volna megszólítani, és úgy gondolom, hogy sikerült is jól pozícionálniuk ehhez a sört. A nagyüzemi stoutok minőségét messzemenőleg túlszárnyalja, ám a kisüzemek minden jóval megbolondított finomságai alá lett egy kicsivel helyezve, ezáltal a kevésbé bevállalósak is bátran megvehetik. Erre bátorítok én is mindenkit!

Egészségetekre!

A First Craft Beer Company a 2017-ben nyitotta meg kapuit. Azóta a hazai kisüzemi sörök világának méltán ismert tagjaivá váltak, amit nem csak kiváló főzeteiknek, hanem a szintén hozzájuk köthető Belvárosi Sörfesztiválnak is köszönhetnek. A sörfőzde, látványfőzdeként is működik, ahol megcsodálhatjuk a kisüzemi sörfőzés csúcsát jelentő ZIP Technologies által gyártott profi főzőberendezéseket. Azonban nem csak a nyálunkat csorgathatjuk a készülő sörök látványára, hanem a Taproom 10 csapjának kínálatából biztos találni fogunk kedvünkre valót, a főzdefriss sörökből. 

Az üvegről a vidám “vidéki” Buddha mosolyog ránk, kinek szemöldökén a small batch felirat díszeleg, ezzel jelezve számunkra, hogy a First egyik szezonális termékét tartjuk a kezünkben. 
Duplán komlózott dipaként, már az üveg kibontásának pillanatában megcsapja orrunkat a komló illata, ami a pohárba töltve csak fokozódik. Engem személyszerint kicsit a citromos zöldteára emlékezet az illata, ami a felhasznált komlók trópusi gyümölcsös, citromos, és a maláta édes illatából tevődik össze. 
Küllemére sem lehet panasz, egy sötét aranysárga színű, hófehér habkoronájú,szinte szűrten áttetsző sör. 

Igaz, hogy szeretem a teát, de azért annak örültem, hogy csak illatában emlékezetet a citromos teára, míg ízében ebből csak a citromosság maradt meg. A maláta enyhe édességéhez jól passzol a komlók, citrusos, gyümölcsös ízvilága és a korty zárásaként megjelenő minimális keserűség. Hiába egy dupla ipa, nem éreztem annak, pedig 8%-os alkoholtartalma van, és a komlót se spórolták ki belőle, de ezt igazából nem panasznak szánom, nekem kifejezetten tetszik, hogy ennyire könnyed, frissítő tud lenne dipa létére. Nem kérdés, hogy meg tudnék e inni kettőt is belőle egy este. 
Szinte egy citromos sört alkottak ezzel a komló profillal, ami nekem kifejezetten tetszik, mert hiába citromos az íze mégis megmaradt egy igazi ipának. 
Ne habozzatok, vegyétek amíg még kapható, és reménykedjünk benne, hogy jövőre is újra főzik a falusi Buddhát. 

Egészségetekre!

Szia uram! Nem, nem köszöntem, hanem ez a sör neve… és én még a Hübris ü-zését tettem szóvá. Na mindegy, megpróbálom túltenni magam ezen is. 
A feliratok alapján a gyártó cég a Prémium Magyar Sörök Kft. Mivel ettől nem lettem sokkal okosabb, így egy kis internetes keresgélés után kiderült, hogy a First-höz köthető a sör. Ha a név nem is, ez legalább bizakodásra ad okot. 
Zöld alapon egy fehér csík, azon pedig a logónak is használt felirat, úgy érzem nem túl sokat izzadtak a dizájnerek a címke tervezése során. Ha a kinézet alapján választanék a boltba, akkor ezzel a címkével és ezzel a névvel lehet a polcon maradna, ami bizony elég nagy hiba lenne, de ne szaladjunk ennyire előre.

Pohárba töltve egy szép sör látványa tárul elénk, az aranysárga, szinte tükrösen tiszta ital tetején egy ujjnyi hófehér hab réteggel. 
Az illata jellegzetesen ipás, közepesen komlós, citrusos és enyhén füves jegyekkel. 
Ízében sem okoz csalódást, hozza amit egy ipának tudnia kell. Ez egy elég száraz sör, maláta édességének nyomát se tapasztaltam. Elsőre az illatnál is tapasztalt füvesség érződik a komlókból, majd egy kis dekantálódás után előjön a citrusosság is, viszont ez abszolút nincs túltolva, ami már már kuriózumnak számít a kisüzemi mezőny “egyszerű” ipái közt. Közepesen kesernyés, de bátran ihatják azok is akik csak most barátkoznak a típussal, nekik sem lesz túl keserű.

Azt kell mondanom, hogy a kezdeti kétkedésemet egy kellemes meglepetés váltotta fel. Az ára is elég kedvező ebben a kisüzemi árkategóriában, így hát ne sokat gondolkodjatok rajta ha újra feltűnik a boltok polcain, vagy épp a sörözők csapjain. 

Egészségetekre!

A 996-ban alapított Pannonhalmi Bencés Főapátság borairól már méltán híres. Lévén, hogy ez egy sörös témájú blog, nem is azokról lesz szó, hanem az idén júliusban megnyitott sörfőzdéjük egyik termékéről, a Quadrupelről. 
Hamarabb jött el az idő, mint gondoltam, hogy egy olyan sörtípus kerül elém, amiről a hol is kezdjem posztok első vagy a második részben ne írtam volna, de akkor most kifejtem, hogy milyen típusú sör is a quadrupel.
A quadrupel egy felsőerjesztésű klasszikus Belga apátsági sör, egy sötét erős ale, ami nem meglepő, hiszen Pannonhalmán azt tűzték ki célul, hogy az összes Belga apátsági sör szerepelni fog a kínálatunkban. A quadrupelek kifejezetten erős, testes sörök. Sötét, de nem fekete, inkább sötét vöröses szín jellemző a típusra. Illata komplex, édes, malátás, gyümölcsös, aszalt gyümölcsös lehet. Mely illatok az ízvilágban is jelentkezhetnek, a trappista típusok többnyire mérsékelten szárazak, míg az apátságiakra inkább az édesség a jellemző. Alkoholtartalma 9-től akár 14%-ig is terjedhet, de ezt az összetett ízvilágnak ellensúlyoznia kell, nem lóghat ki az alkohol íze.  Ez után a rövid kis típusismertető után térjünk is rá a konkrét sörre, a Pannonhalmi Quadrupelre!

Az apátságnál úgy tűnik értenek a marketinghez, mert ez a letisztult elegáns dizájn, valamint a megszokottól eltérő palack azt a fajta prémium érzetet adja, aminek nehéz ellenállni, ha meglátjuk a boltok polcain. A címke a maga minimalista stílusával egyszerűen csodálatos, egy sima fehér címke, aminek a háttérben halványan az apátság címere helyezkedik el, vastag fekete dombornyomással pedig a Quadrupel felirat, mely alatt négy darab aranyszínű X hívja fel a figyelmünket arra, hogy a főzde legerősebb sörét tartjuk a kezünkben. Valamit nem feledkeztek meg arról az apróságról sem, hogy ne csak egy szimpla fekete kupakot kapjon, hanem arra is rányomták az apátság címerét aranyszínnel. 

Már a pohárba töltéskor is látszik, hogy egy testes sör, szinte úgy esnek bele a pohárba az ilyen jellegű sörök. A színe vöröses barna, de inkább vörös mint barna. A habja egy picit vérszegény volt, vékony és gyorsan múló is, bár lehet én töltöttem túl óvatosan, de ez csak akkor fog kiderülni, ha legközelebb újra kóstolom. Na jó, egy ilyen áldozatot azért csak meg tudok hozni a jó cél érdekében. 
Intenzív édes illata van, ami kissé malátás és kissé gyümölcsös, valamit egy kis élesztő illatot is véltem felfedezni, ami jól passzolt az édesség mellé. 
Belekortyolva az illatára is jellemző határozott édeséget érezhetjük, melynek egy része a hozzáadott kandiscukornak, másik része pedig a malátának tudható be. Ezek mellé társul még egy kis karamellás ízvilág. A határozott édességet a korty végén megjelenő keserűség hozza egyensúlyba. Magas 10%-os alkohol tartalma ízében nem érződik, viszont melengető érzetet kölcsönöz a kortyoknak. 

Én alapvetően nem szeretem a belga sörök édességét, de itt sikerült úgy összeállítani az ízvilágot, hogy nem lehet okom panaszra, máskor is szívesen iszom majd a Pannonhalmi Quadrupelt. 

Egészségetekre! 

A székesfehérvári Hübris főzde száraz stoutját a Stüt-öt kóstoltam ma, nézzük milyen is lett!
A polcról leemelve egy letisztult, elegáns címkével találjuk szembe magunkat, sötétszürke alapon fehér betűkkel a főzde neve és a sör típusa és a fantázianeve, a Stüt.

Szóval Stüt, ami azt illeti a Hübrisnél eléggé rágyógyultak erre az Ü betűzésre, minden sörük nevébe bele csempésztek egy Ü-t, Üpa, Apü... nem is sorolom tovább, majd úgy is végéig kóstolom a teljes sortimentjüket és ráérek akkor szörnyűködni ezeken a neveken. Persze biztos van akinek átjön ez a poén és van akinek hozzám hasonlóan kevésbé, de azért a név senkit se riasszon el.

Az üveget megbontva hangos szisszenéssel köszöntött, majd pohárba töltés után, a szép mélyfekete sör tetejére vastag piszkosfehér színű habréteg ült, elég ínycsiklandó látványt nyújtva.
Illata nem túl erős, de jellegzetes stoutos, kissé csokoládés, enyhén gyümölcsös jegyekkel.

Az első korty eléggé meglepett, mert stoutokra nem jellemzően eléggé szénsavas, sőt számomra már már bántóan szénsavas volt. Amint ezen az első meglepetésen túl tettem magam egy nem túl intenzív ízvilágu laza, de vizesnek semmiképp sem mondható, könnyen iható stouttal találtam szemben magam. Az illatnál említett csokisság az ízben inkább enyhén kávésnak tűnik, melyet nagyon jól kiegészít a háttérben megbújó gyümölcsösség. Akik pedig a sörök keserűségét nem kedvelik, nekik is jó hírrel szolgálhatok, a komlós, sörös keserűség abszolút nem jellemző rá, csak egy minimális kávés kesernyésség tapasztalható.

Ha egy kicsit dekantáljuk és ez alatt az idő alatt a bubik egy része is elillan, akkor a nem túl erős 4,1 %-os alkoholtartalmával, és könnyedségével akár egy egész este iható sört kapunk, ami egy hozzám hasonló stout kedvelőnek egy elég jó hír, hiszen nem telünk el vele már a második pohárnál.

Egészségetekre!

Vagyis a helyes kérdés most az, hogy hol is folytassam? Az első részben a lager sörökről volt szó, így hát most jöhetnek a felsőerjesztésű sörök, az ale-k. 
Az ale-kre a legősibb sörök leszármazottaiként tekinthetünk, erről árulkodnak a régészeti leletek, valamit a korabeli leírások. A középkorban kevés komlóval vagy leginkább anélkül, alacsony alkoholfokra erjesztve, ivóvíz helyett itták még a gyerekek is. Ennek fő oka az volt, hogy akkoriban a települések környékén annyira szennyezettek voltak a vizek, hogy ihatatlanok voltak. Persze a tehetősebb rétegek, például a királyi udvarok számára akkor is készültek magas alkoholtartalmú, testes ale-k, amiket akárcsak ma élvezeti cikként fogyasztottak. 
Nem is szaporítom tovább a szót, hiszen ha csak a lényegre szorítkozok, akkor is lesz belőle bőven. 

-Világos Ale: avagy pale ale, viszont ezt a nevet használják a világos ale-ken belül egy alcsoporta is, ezért nem az angol elnevezéssel hivatkozok most rá. 
Talán a legszélesebb körben ismert, valamit legkedveltebb altípusa az India Pale Ale, vagy is az ipa. Neve a keletkezéséről árulkodik, miszerint az Angolok az Indiai gyarmatokra is szerették volna eljuttatni a sörüket, viszont a pasztőrözési eljárás akkoriban még nem létezett, így a hosszú hajóút alatt megromlottak a sörök a hordókban. Ennek kiküszöbölésére született meg az ipa, melyet magas alkoholfokúra főztek és erősen túlkomlóztak, ezáltal ellenállóbbá tették.. Az eredeti tervek szerint a célállomásra érkezve felhígították volna ezeket a söröket, ám szerencsére nem így tettek, rájöttek hogy mennyire zseniális sör született. Illatában erősen komlós, mely az angol komlókra jellemző virágos, földes, enyhén füves jellegű lehet. Ízében is az erős komló dominancia jellemző, mely azonban nem uralhatja el teljesen az ízvilágot, teret kell engednie a malátának is. Magasnak mondható 5-8% közti alkoholtartalom jellemezi a típust.
Még egy altípust emelnék ki a pale ale-k közül, melynek népsűrűsége az ipáéval vetekszik, ez bizony nem más mint az America Pale Ale, vagyis az apa. Népszerűsége nem véletlenül éri el az ipák magaslatát, hiszen ez nem más mint egy amerikai ipa. Az amerikai sörfőzők szakítottak a hagyományokkal és a szokásos angol komlók helyett, az azóta a világon mindenfelé kedvelt amarikai aromakomlókkal pakolták tele ipájukat, akarom mondani apájukat. Ízében és illatában az apa is egy komlócentrikus sör, mely a felhasznált típusok miatt citrusos, déligyümölcsös jegyeket kapott, aminek köszönhetően az ipánál egy üdébb, frissítőbb ital lett. Alkoholtartalmában és egyéb jegyeiben az india pale ale tulajdonságait hordozza. 

-Dark Ale: a világos után jöjjenek a sötét felsőerjesztésű sörök, melyek szintén nagy sikernek örvendenek a sörfogyasztók körében, meg kell vallanom, nekem is az egyik kedvenc típusom. A dark alek két nagy csoportra oszthatók a porterre és a stoutra.  
Kezdjük is a Stouttal! A stout egy Angliából, Írországból származó rendkívül testes, karakteres ízvilágú sör, melynek színe a sötétbarnától egészen az éjfeketéig terjedhet. A stoutnak nagyon sok alcsoportja létezik, rengeteg féleképpen főzik, pont emiatt típustól függően lehet teljesen szárazra erjesztett, vagy épp malátásan édes, de az sem ritka hogy különféle egyéb édesítő szereket adnak hozzá, ilyen például a milk stout, mely a plusz édessége mellett egy különleges krémességet is kap a hozzáadott laktóznak köszönhetően. Minden típusára jellemző, hogy a komló sem illatában, sem ízében, sem pedig keserűségében nem uralja a sört. Íze a hozzáadott pörkölt árpának köszönhetően, karamellás, kávés, csokoládés, valamit malátás. Keserűsége az enyhétől a közepesen keserűig terjedhet, de ez sem komló keserű hanem, a pörkölt gabonák nyújtotta kávés, étcsokis keserűség. Alkoholtartalma a korábban említettek miatt szintén nagyon változó, míg egy sweet stout nagyjából 3,5-4%-os addig egy russian imperial stout esetében nem ritka a 12% sem. Többek közt eme erőssége miatt is tartják a stoutokat és főleg az imperial stoutokat téli sörnek, ami igaz is, hiszen lássuk be jól tud esni egy hideg téli estén egy ilyen 8-12%-os stout melengetése. 
A Porterről egy kicsit nehezebb írnom, mert nincs egy éles választóvonal a porter és a stout közt. A következő mondatomért az igazán nagy szakértők meg fognak kövezi, de nembaj. Szerintem úgy tudnám a legegyszerűbben jellemezni a portert, ha egy lazára főzött stoutnak nevezem. Félreértés ne essék, nem lebecsmérelni akarom ezzel a portert, sőt ellenkezőleg, úgy gondolom pont ehhez kell a nagy tudás, hogy megfőzzék a stouthoz hasonló ízvilágot, csak mégis lazábbra, könnyedebbre, hogy ne teljünk el már egy pohártól és mindezt úgy, hogy ne is legyen vizes a sör. Én amondó vagyok, hogy ha nyáron a nagy melegben megkívánunk egy kis barna ale-t, akkor ne habozzunk, válasszuk a portert. 

-Wheat beer: Vagyis a búzasör. A malátázott búza a sörök azon összetevője melyet még a reinheitsgebot vagy közismert nevén a német tisztasági törvény is engedélyezett az árpamalátán kívül a sörök főzéséhez. Itt sem egyszerű a helyzet, búzasörből is sokféle létezik, de úgy gondolom elég, ha a két legnépszerűbb csoportra szorítkozunk, a belga és a bajor változatokra. 
Ha búzasört említünk, akkor hazánkban elsősorban a Bajor Búzasörre asszociálunk hiszen az a kedveltebb és elterjedtebb típus, az igazat megvallva én is ezt kedvelem jobban. Színében a világos szalmától a sötét arany színig terjedhet, melyet vastag hosszantartó habréteg koronáz meg. Lehet szűrt, mely kristálytiszta tükrösen áttetsző és lehet szűretlen “hefeweizen” vagyis élesztőzavaros. Ez utóbbinál kifejezetten javasolt töltés előtt felkeverni az üveg aljáról az élesztőt, hogy még jobban kiérezhetővé váljon a búzaélesztő adta különleges ízvilág. Nehéz az ízét körülírni, de egy jellegzetes egyedi íze van a búzasöröknek, mely enyhén kenyeres gabonás, amihez egy kis malátás édesség párosulhat. Valamint ezek mellé jön még az élesztő okozta banános íz, mely mellé bizonyos sörök esetében vaníliás íz is társulhat. Egyszerűen fantasztikusak ezek a banános jegyek a sörben, engem nagyon magukkal ragadtak, szomorú is vagyok ha nem érződik ki eléggé ez egy bajor búzából. Egy igazi nyári, üdítően friss itala, mindenkinek meg kell kóstolni egyszer.
A másik típus, ahogy korábban említettem is, a Belga Búzasör, avagy witbier. A belga búza küllemében szinte teljesen megegyezik bajor testvérével, valamit ízének alappillérét  itt is a búzamaláta kenyeressége adja. Azonban a witbier esetében használt élesztőtörzs nem hozza a bajor búzánál megismert banános észtereket. Ez egy határozottan édes sör, melynek jellegzetes fűszerességét a hozzáadott koriandermag és keserű narancshéj adja. 
Akár csak bajor társa, a belga is egy üde frissítő nyári sör, amit azoknak is ajánlanék, akik kevésbé rajonganak a sörökért, mert a keserűségtől abszolút nem kell tartaniuk. 

Az összes felsőerjesztésű sörről írni egy végeláthatatlan feladat lenne, nem is ez volt a célom. Igyekeztem legalább a legnépszerűbb típusokról írni pár sort, hogy egy kis képet kapjatok a kínálat sokszínűségéről. Nagyon sok típusról írhattam volna még, amit biztos lesz is aki hiányolni fog. Ilyen lehet például a Köls, a Barley wine, a Blond, a Dubbel, vagy akár a Tripel. Ezekről sem feledkeztem meg teljesen, ígérem ha a kóstolásaim során szembe találom velük magamat, akkor ezen típus jellemzőit is jobban kifejtem. 

Egészségetekre! 

A Brewdog egy 2007-ben Skóciában alakult craft sörfőzde. Az európai sörforradalom kimagasló alakjaiként tarthatjuk számon őket. A főzde mellet egy nemzetközi pub hálózatot is üzemeltetnek, melynek első kelet-európai tagját hazánkban, Budapesten nyitották. Most az ő egyik sörüket, a grapefruittal ízesített Elvis Juice névre keresztelt ipájukat kóstoltam.

A doboz a klasszikusnak mondható Brewdog dizájnt kapta ezúttal piros fehér csíkos alapra helyezve, mind ezt matt festéssel.
De nem csak a dobozra, a tartalmára sem élhetek panasszal, legfeljebb csak annyival, hogy a szép borostyán sárga sör tetején lehetne egy kicsit tartósabb vastagabb habréteg. A hab hiányát amúgy valószínűleg a grapefruit és a narancs okozza, így hát, a hab feláldozása az íz oltárán mindenképp bocsánatos bűn volt.

Az illata azt hozta amit vártam is, a gyümölcs illat dominanciáját egy kevés extra citrusossággal.
Ám ízében ez a dominancia már nem jelentkezik, nem uralja el az ízvilágát a grapefruit. Nem akartak egy édes gyümölcsös sört csinálni, inkább az ipa komlócentrikusságát egészítették ki a gyümölcs ízével és enyhe édességével, de mégis meghagyva a sör komlósan keserű jellegét. A keserűsége mellet a komlók citrusos aromája teszi még komplexebbé az ízvilágát. Komplex, de mégis kiegyensúlyozott, pont ez a különlegessége, pont annyira lett gyümölcsös, hogy a komlóhangsúlyos, kesernyés söröket kedvelők is örömüket lelhessék benne. Azt hiszem, ilyennek kell lennie egy férfiak számára készült gyümölcsös sörnek.
Ha kedveled Elvis dalait, ha nem, bátran emeld le a polcról, vagy kérd a pultostól, szerintem nem fogsz csalódni.

Egészségetekre!