A 996-ban alapított Pannonhalmi Bencés Főapátság borairól már méltán híres. Lévén, hogy ez egy sörös témájú blog, nem is azokról lesz szó, hanem az idén júliusban megnyitott sörfőzdéjük egyik termékéről, a Quadrupelről. 
Hamarabb jött el az idő, mint gondoltam, hogy egy olyan sörtípus kerül elém, amiről a hol is kezdjem posztok első vagy a második részben ne írtam volna, de akkor most kifejtem, hogy milyen típusú sör is a quadrupel.
A quadrupel egy felsőerjesztésű klasszikus Belga apátsági sör, egy sötét erős ale, ami nem meglepő, hiszen Pannonhalmán azt tűzték ki célul, hogy az összes Belga apátsági sör szerepelni fog a kínálatunkban. A quadrupelek kifejezetten erős, testes sörök. Sötét, de nem fekete, inkább sötét vöröses szín jellemző a típusra. Illata komplex, édes, malátás, gyümölcsös, aszalt gyümölcsös lehet. Mely illatok az ízvilágban is jelentkezhetnek, a trappista típusok többnyire mérsékelten szárazak, míg az apátságiakra inkább az édesség a jellemző. Alkoholtartalma 9-től akár 14%-ig is terjedhet, de ezt az összetett ízvilágnak ellensúlyoznia kell, nem lóghat ki az alkohol íze.  Ez után a rövid kis típusismertető után térjünk is rá a konkrét sörre, a Pannonhalmi Quadrupelre!

Az apátságnál úgy tűnik értenek a marketinghez, mert ez a letisztult elegáns dizájn, valamint a megszokottól eltérő palack azt a fajta prémium érzetet adja, aminek nehéz ellenállni, ha meglátjuk a boltok polcain. A címke a maga minimalista stílusával egyszerűen csodálatos, egy sima fehér címke, aminek a háttérben halványan az apátság címere helyezkedik el, vastag fekete dombornyomással pedig a Quadrupel felirat, mely alatt négy darab aranyszínű X hívja fel a figyelmünket arra, hogy a főzde legerősebb sörét tartjuk a kezünkben. Valamit nem feledkeztek meg arról az apróságról sem, hogy ne csak egy szimpla fekete kupakot kapjon, hanem arra is rányomták az apátság címerét aranyszínnel. 

Már a pohárba töltéskor is látszik, hogy egy testes sör, szinte úgy esnek bele a pohárba az ilyen jellegű sörök. A színe vöröses barna, de inkább vörös mint barna. A habja egy picit vérszegény volt, vékony és gyorsan múló is, bár lehet én töltöttem túl óvatosan, de ez csak akkor fog kiderülni, ha legközelebb újra kóstolom. Na jó, egy ilyen áldozatot azért csak meg tudok hozni a jó cél érdekében. 
Intenzív édes illata van, ami kissé malátás és kissé gyümölcsös, valamit egy kis élesztő illatot is véltem felfedezni, ami jól passzolt az édesség mellé. 
Belekortyolva az illatára is jellemző határozott édeséget érezhetjük, melynek egy része a hozzáadott kandiscukornak, másik része pedig a malátának tudható be. Ezek mellé társul még egy kis karamellás ízvilág. A határozott édességet a korty végén megjelenő keserűség hozza egyensúlyba. Magas 10%-os alkohol tartalma ízében nem érződik, viszont melengető érzetet kölcsönöz a kortyoknak. 

Én alapvetően nem szeretem a belga sörök édességét, de itt sikerült úgy összeállítani az ízvilágot, hogy nem lehet okom panaszra, máskor is szívesen iszom majd a Pannonhalmi Quadrupelt. 

Egészségetekre!