Megérkezett a "nagysikerű" Auchan sörválogatás cikksorozat harmadik tagja, a Vidám Vadkan Imperiál stout. Amúgy viccet félretéve tényleg az elmúlt időszak legolvasottabb bejegyzései közé tartozik az első és második rész… szóval mindent a kedves olvasókért, lássuk milyen lett a Vidám Vadkan. 

A dizájn maradt az eddigi, nyilván a lámát és a lajhárt egy vaddisznóra pardon vadkanra cserélve. Valamint a bal felső sarokban a Pale Ale felirat Imperiálra változott. És akkor itt meg is állnék egy szóra, én nem vagyok az az ember aki úgy gondolja, hogy a BJCP által leírtak szentek és sérthetetlenek és a gyártóknak csak e szerint szabadna eljárnia, azonban egy 6%-os alkoholtartalmú stoutra azt írni, hogy imperiál az azért egy kicsit erős… mármint nem a 6% erős, hanem a túlzás, hogy ez imperiál. 

Kitöltve szép mély fekete színe van a tetején kellőképpen vastag krém színű habbal, egy szó mint száz, úgy néz ki ahogy annak ki kell néznie.
Kellemes édeskés, csokis illatával igazán jónak ígérkezik! De mint tudjuk, a puding próbája az evés vagyis, jelen esetben az ivás. 

Sokat törtem a fejem, hogy hogy is kezdjem ezt a részt, hogy ne lőjem le egyből a "poént", de az a helyzet, hogy nem tudom szépíteni a dolgot, egyszerűen ihatatlan. 
És ez nem túlzás, egyszerűen nem tudtam meginni. Konkrétan olyan keserű a sör, mint az epe. Ne értsetek félre, ittam én már nagyon sok kifejezetten keserű sört, sőt szeretem is a keserű ízt, de ez egy olyan tapadó gyomorforgató keserűség, ami elviselhetetlen. Azonban, ha már az elnevezés kapcsán felhoztam a BJCP-t, akkor a korrektség jegyében itt meg kell jegyeznem, hogy a "közepestől az agresszíven erősig terjedő keserűség" jellemzi a stílust, azonban biztosra veszem, hogy nem az epe szerű keserűséget értik ez alatt. 
Ha az első sokk után elég kitartóak vagyunk és tudunk annyira picit kortyolni, hogy a korty ne érjen a nyelvünk két oldalához, akkor egy viszonylag jellegtelen nem túl karakteres, de nem is ihatalan stout ízjegyeit fedezhetjük fel benne, de amint egy normál kortyot veszünk a szánkba kezdődik az egész borzalom elölről…Nagyjából egy fél pohárral tudtam elfogyasztani belőle mielőtt a lefolyóban landolt volna a maradék. 

Továbbra is az az igazság, hogy egy 300-400 Ft-os sörtől nem várok sokat, a jó küllem és kellemes illat bizakodásra adott okot, azonban nagyon csúnyán alulmúlta minden elvárásomat. 
Ez főleg annak tükrében nagyon szomorú, hogy házi sörfőzőként van tapasztalatom abban, hogy mennyire egyszerű egy egészen jó stoutot előállítani, még házi körülmények között is. Mi lehet az oka annak, hogy egy gyártó, aki sörfőzésre rendezkedett be, nem tud legalább egy közepes minőségű stoutot előállítani? 
Mindezek fényében kezdem érteni, hogy miért vész a előállító kiléte homályba…

Ha nem tiltakozna az ötlet ellen minden porcikám, érdemes lenne összekóstolni az Orgoványi Magyarok Barna Sörével, hogy vajon melyikük állhat a legrosszabb kategória élén. De szerencsére felénk nem kapni az Orgoványi rettenetet, így nem kell attól tartanom, hogy egy meggondolatlan pillantban összehasonlító tesztet csinálok.

Egészségetekre! 

Ha gyorsabban akartok értesülni az új tesztekről, akkor kövessetek Facebookon és Instagramon!