Vagyis a helyes kérdés most az, hogy hol is folytassam? Az első részben a lager sörökről volt szó, így hát most jöhetnek a felsőerjesztésű sörök, az ale-k. 
Az ale-kre a legősibb sörök leszármazottaiként tekinthetünk, erről árulkodnak a régészeti leletek, valamit a korabeli leírások. A középkorban kevés komlóval vagy leginkább anélkül, alacsony alkoholfokra erjesztve, ivóvíz helyett itták még a gyerekek is. Ennek fő oka az volt, hogy akkoriban a települések környékén annyira szennyezettek voltak a vizek, hogy ihatatlanok voltak. Persze a tehetősebb rétegek, például a királyi udvarok számára akkor is készültek magas alkoholtartalmú, testes ale-k, amiket akárcsak ma élvezeti cikként fogyasztottak. 
Nem is szaporítom tovább a szót, hiszen ha csak a lényegre szorítkozok, akkor is lesz belőle bőven. 

-Világos Ale: avagy pale ale, viszont ezt a nevet használják a világos ale-ken belül egy alcsoporta is, ezért nem az angol elnevezéssel hivatkozok most rá. 
Talán a legszélesebb körben ismert, valamit legkedveltebb altípusa az India Pale Ale, vagy is az ipa. Neve a keletkezéséről árulkodik, miszerint az Angolok az Indiai gyarmatokra is szerették volna eljuttatni a sörüket, viszont a pasztőrözési eljárás akkoriban még nem létezett, így a hosszú hajóút alatt megromlottak a sörök a hordókban. Ennek kiküszöbölésére született meg az ipa, melyet magas alkoholfokúra főztek és erősen túlkomlóztak, ezáltal ellenállóbbá tették.. Az eredeti tervek szerint a célállomásra érkezve felhígították volna ezeket a söröket, ám szerencsére nem így tettek, rájöttek hogy mennyire zseniális sör született. Illatában erősen komlós, mely az angol komlókra jellemző virágos, földes, enyhén füves jellegű lehet. Ízében is az erős komló dominancia jellemző, mely azonban nem uralhatja el teljesen az ízvilágot, teret kell engednie a malátának is. Magasnak mondható 5-8% közti alkoholtartalom jellemezi a típust.
Még egy altípust emelnék ki a pale ale-k közül, melynek népsűrűsége az ipáéval vetekszik, ez bizony nem más mint az America Pale Ale, vagyis az apa. Népszerűsége nem véletlenül éri el az ipák magaslatát, hiszen ez nem más mint egy amerikai ipa. Az amerikai sörfőzők szakítottak a hagyományokkal és a szokásos angol komlók helyett, az azóta a világon mindenfelé kedvelt amarikai aromakomlókkal pakolták tele ipájukat, akarom mondani apájukat. Ízében és illatában az apa is egy komlócentrikus sör, mely a felhasznált típusok miatt citrusos, déligyümölcsös jegyeket kapott, aminek köszönhetően az ipánál egy üdébb, frissítőbb ital lett. Alkoholtartalmában és egyéb jegyeiben az india pale ale tulajdonságait hordozza. 

-Dark Ale: a világos után jöjjenek a sötét felsőerjesztésű sörök, melyek szintén nagy sikernek örvendenek a sörfogyasztók körében, meg kell vallanom, nekem is az egyik kedvenc típusom. A dark alek két nagy csoportra oszthatók a porterre és a stoutra.  
Kezdjük is a Stouttal! A stout egy Angliából, Írországból származó rendkívül testes, karakteres ízvilágú sör, melynek színe a sötétbarnától egészen az éjfeketéig terjedhet. A stoutnak nagyon sok alcsoportja létezik, rengeteg féleképpen főzik, pont emiatt típustól függően lehet teljesen szárazra erjesztett, vagy épp malátásan édes, de az sem ritka hogy különféle egyéb édesítő szereket adnak hozzá, ilyen például a milk stout, mely a plusz édessége mellett egy különleges krémességet is kap a hozzáadott laktóznak köszönhetően. Minden típusára jellemző, hogy a komló sem illatában, sem ízében, sem pedig keserűségében nem uralja a sört. Íze a hozzáadott pörkölt árpának köszönhetően, karamellás, kávés, csokoládés, valamit malátás. Keserűsége az enyhétől a közepesen keserűig terjedhet, de ez sem komló keserű hanem, a pörkölt gabonák nyújtotta kávés, étcsokis keserűség. Alkoholtartalma a korábban említettek miatt szintén nagyon változó, míg egy sweet stout nagyjából 3,5-4%-os addig egy russian imperial stout esetében nem ritka a 12% sem. Többek közt eme erőssége miatt is tartják a stoutokat és főleg az imperial stoutokat téli sörnek, ami igaz is, hiszen lássuk be jól tud esni egy hideg téli estén egy ilyen 8-12%-os stout melengetése. 
A Porterről egy kicsit nehezebb írnom, mert nincs egy éles választóvonal a porter és a stout közt. A következő mondatomért az igazán nagy szakértők meg fognak kövezi, de nembaj. Szerintem úgy tudnám a legegyszerűbben jellemezni a portert, ha egy lazára főzött stoutnak nevezem. Félreértés ne essék, nem lebecsmérelni akarom ezzel a portert, sőt ellenkezőleg, úgy gondolom pont ehhez kell a nagy tudás, hogy megfőzzék a stouthoz hasonló ízvilágot, csak mégis lazábbra, könnyedebbre, hogy ne teljünk el már egy pohártól és mindezt úgy, hogy ne is legyen vizes a sör. Én amondó vagyok, hogy ha nyáron a nagy melegben megkívánunk egy kis barna ale-t, akkor ne habozzunk, válasszuk a portert. 

-Wheat beer: Vagyis a búzasör. A malátázott búza a sörök azon összetevője melyet még a reinheitsgebot vagy közismert nevén a német tisztasági törvény is engedélyezett az árpamalátán kívül a sörök főzéséhez. Itt sem egyszerű a helyzet, búzasörből is sokféle létezik, de úgy gondolom elég, ha a két legnépszerűbb csoportra szorítkozunk, a belga és a bajor változatokra. 
Ha búzasört említünk, akkor hazánkban elsősorban a Bajor Búzasörre asszociálunk hiszen az a kedveltebb és elterjedtebb típus, az igazat megvallva én is ezt kedvelem jobban. Színében a világos szalmától a sötét arany színig terjedhet, melyet vastag hosszantartó habréteg koronáz meg. Lehet szűrt, mely kristálytiszta tükrösen áttetsző és lehet szűretlen “hefeweizen” vagyis élesztőzavaros. Ez utóbbinál kifejezetten javasolt töltés előtt felkeverni az üveg aljáról az élesztőt, hogy még jobban kiérezhetővé váljon a búzaélesztő adta különleges ízvilág. Nehéz az ízét körülírni, de egy jellegzetes egyedi íze van a búzasöröknek, mely enyhén kenyeres gabonás, amihez egy kis malátás édesség párosulhat. Valamint ezek mellé jön még az élesztő okozta banános íz, mely mellé bizonyos sörök esetében vaníliás íz is társulhat. Egyszerűen fantasztikusak ezek a banános jegyek a sörben, engem nagyon magukkal ragadtak, szomorú is vagyok ha nem érződik ki eléggé ez egy bajor búzából. Egy igazi nyári, üdítően friss itala, mindenkinek meg kell kóstolni egyszer.
A másik típus, ahogy korábban említettem is, a Belga Búzasör, avagy witbier. A belga búza küllemében szinte teljesen megegyezik bajor testvérével, valamit ízének alappillérét  itt is a búzamaláta kenyeressége adja. Azonban a witbier esetében használt élesztőtörzs nem hozza a bajor búzánál megismert banános észtereket. Ez egy határozottan édes sör, melynek jellegzetes fűszerességét a hozzáadott koriandermag és keserű narancshéj adja. 
Akár csak bajor társa, a belga is egy üde frissítő nyári sör, amit azoknak is ajánlanék, akik kevésbé rajonganak a sörökért, mert a keserűségtől abszolút nem kell tartaniuk. 

Az összes felsőerjesztésű sörről írni egy végeláthatatlan feladat lenne, nem is ez volt a célom. Igyekeztem legalább a legnépszerűbb típusokról írni pár sort, hogy egy kis képet kapjatok a kínálat sokszínűségéről. Nagyon sok típusról írhattam volna még, amit biztos lesz is aki hiányolni fog. Ilyen lehet például a Köls, a Barley wine, a Blond, a Dubbel, vagy akár a Tripel. Ezekről sem feledkeztem meg teljesen, ígérem ha a kóstolásaim során szembe találom velük magamat, akkor ezen típus jellemzőit is jobban kifejtem. 

Egészségetekre!