Az Auchan saját márkás sörválogatás második részével érkeztem ezen a héten, a Léhűtő Lajhárral.
De most komolyan, csak engem zavarnak ezek a nevek?
A Lajhárunk, egy amerikai pale ale, szóval remélhetőleg a Lázadó Lamánál sokkal több aromakomlót toltak bele (mondjuk annál nem nehéz többet tenni bele) és egy átlag nagyüzemi apa szintjét tudja megütni, ha már a 300-400 Ft-os árazása is hasonló.

Egységes dizájnnal dolgozik a rejtélyes gyártó, vagy is inkább gondolom a megrendelő, így csak a névadó állat képe változott a címkén. Szerintem a láma ábrázolása vagányabb lett, mint a lajhár, de hát úgy is beltartalom a lényeg leginkább.

Amíg a Lázadó Láma esetében azt írtam, hogy nem is néz ki rosszul, addig a Léhűtő Lajhárt már valahogy kevésbé érzem bizalomgerjesztőnek.
A színe amúgy nagyon hasonlít a Lámáéhoz, ugyanúgy sötét teaszerű színe van, azonban mintha egy kicsit zavarosabb, kissé szürkésebb lenne.
Az illata kifejezetten enyhe, egy kis alkohol illat tűnik fel, némi citrussal vegyítve. Igazából se nem kellemes, se nem kellemetlen, leginkább jellegtelen.

Hol is kezdjem, mint írtam nem támasztottam nagy elvárásokat vele szemben, egy átlag nagyüzemi apa szintjét vártam volna tőle, de ezt sikeresen alulmúlta.
Nagyjából hasonló íze van, mit a Lázadó Lámának, de mégis valamivel lazább, vizesebb, azonban megvan ugyanaz a kicsit grillázsra emlékeztető íz, amit vagy az okoz, hogy hasonló a receptúra, vagy ugyanaz a technológiai hiba hozza ezt elő.
Picit édeskés, picit citrusos, picit keserű, de valahogy nem állnak össze az ízek, legalábbis egy apává semmiképp nem.
Amúgy, ha egy kicsit bátrabban használták volna a komlókat (jó jó tudom drága, de akkor is) nem csak a kívánt stílushoz kerültek volna közelebb, de még az íz hibákat is elfedhették volna egy kicsit.

Na de sebaj, majd talán a stout jobb lesz!

Egészségetekre!