Ezen a héten a Sima Gateau Noir spiced milk porterével jelentkezem. 
A Sima az egyik legfiatalabb hazai kisüzemi főzde, amit három fiatal a pandémia nehézségei közepette alpított meg, ahogy ők fogamaznak "egy kis, családi, baráti együttműködés eredményeként". 

2020-ban kezdték meg működésüket gerilla főzdeként, no mármint nem a dzsungelben kommandóva főznek, vagyis saját gyártósorral nem rendelkezve más főzdékben készítik söreiket. Hihetetlen, hogy hogy repül az idő, egészen úgy élt az emlékezetemben, hogy nagyjából egy éve kezdték meg a működésüket, pedig idén már a harmadik éve tevékenykednek. 

A gateau noir franciául annyit tesz, hogy fekete torta, és mivel egy porterről van szó, a szín adott és az összetevők listáját olvasva, jó esélyt látok a süteményes ízvilág megjelenésére is. 

A címke külcsín elég extra, rendkívül figyelemfelkeltő a szín kombinációja az ábrázolt háromszemű absztrakt macskának (legalábbis én annak látom, de a tévedés jogát fenntartom), de mindenki nézze meg a képeket és döntsön az állat kilétéről.
Ahogy a doboz, úgy a sör kinézetét sem érheti panasz, már-már átláthatatlanul fekete, a tetején cappuccino színű habkoronával.
Az illata édeskés, enyhén fűszeres. 

Az első korty előtt a hozzáadott fűszerek dominanciájára számítottam, hiszen mind a gyömbér, mint pedig a fahéj egy elég intenzív ízű. Azonban itt jött a meglepetés, sehol a fűszerek harsánysága, helyette egy nagyon kiegyensúlyozott ízvilág köszön vissza a kortyból. 
A barnacukor és a laktóz ellenére édessége alig erősebb a fekete söröktől megszokott malátás édességnél, ami egy kis kekszes gabonás ízt is biztosít neki, megadva a fekete tortánk piskóta rétegét.
Ahogy a legtöbb sötét sörnek, úgy ennek is jól áll, ha hagyjuk egy kicsit melegedni, valahol 12°C környékén jön elő a legtöbb íz belőle. Ott már a gyömbér enyhe csípőssége, valamint a vanília és a fahéj íze is érezhetővé válik, ami egy kis süteményességet kölcsönöz neki, de továbbra sem tolakodóan, hanem csak a háttérben meghúzódva, teret engedve az alap sör karakterének. 

Az ízesítés ellenére is annyira jellegzetesen porteres ízvilága lett, hogy ha szeretnénk tudni a porter és a stout közti különbséget, akkor ezt a sört kóstoljuk össze egy milk stout-tal és egyből megvilágosodunk. És itt jegyezném meg azt is, ha esetleg olvassák az alkotók, hogy igazán kijöhetnének ennek a sörnek az alapjául szolgáló sima (eskü nem szándékos szóvicc) porterrel is. 
A selymes kortyérzet és a kiegyensúlyozott ízvilág teljes mértékben elfedi a 6,5%-os alkohol tartalmat, könnyen csúszik le belőle több pohárral is, szóval csak óvatosan. 

Egészségetekre! 

UI.: A továbbiakban próbálok egy kis rendszerességet vinni a blog életébe és ezentúl minden szombaton fogok új tesztekkel jelentkezni, amiről még mindig legegyszerűbben Instagram oldalam követésével értesülhettek.